Levél az ifjú olvasóhoz:


Kedves fiatal barátom!


Már évekkel ezelõtt a szívemre helyezte az ÚR azt, hogy az ifjúság számára írjak, én azonban nem engedelmeskedtem, utamon tovább mentem ismételgetve kifogásaimat, hogy én nem vagyok író. Amikor azonban az ÚR egyetlen kisfiunkat magához vette a menybe, akkor kezdtem súlyos tehernek érezni a mások gyermekeiért való felelõsséget, mindazokért, akik még itt a földön a bûn súlyos szolgálatában élnek. Ekkor elhatároztam, hogy elvégzem ezt a munkát.

Az elsõ kiadás elfogyott két és fél hónap alatt. Nyolc év alatt sok ezer példány kelt el és továbbözönlenek hozzám a megrendelések.

Számos ifjú és leány írt nekünk a könyv olvasása után a világ minden tájáról. Sokan köszönetüket fejezték ki: „Köszönöm az Úrnak, hogy ezeket a figyelmeztetéseket idejében olvashattam. Senki sem figyelmeztetett ezekre a veszedelmekre, amelyek ebben a romlott világban a fiatalokra leselkednek. Mi lett volna belõlem, ha az ÚR Jézus nem figyelmeztetett volna elõre.”

Mások csalódásaikról írtak: „Miért nem figyelmeztetett engem valaki? Hittem a barátomnak, aki azt mondta, hogy a fiatalok mind így élnek együtt…nincs abban semmi rossz. S amikor észhez tértem, már másállapotban voltam! Micsoda idegsokkot kaptam! Micsoda baj és szégyen! Csak két kiutam volt: vagy öngyilkossá lenni, vagy gyermekem gyilkosává válni. A második megoldást választottam, megszabadultam gyermekemtõl, s most gyilkos vagyok…Asszonyom, én nem tudok többé aludni, félek, hogy a beleõrülök. Gyilkos vagyok, gonosztevõ! Kezemet kisgyermek vér mocskolja be.”

Óh, fiatal barátaim, ha ti ma végigolvashatnátok ezeket a leveleket, telve kétségbeeséssel, csalódással, szégyennel és könnyekkel, soha többé nem játszanátok a bûnnel, s azt sem mondanátok, hogy: „Madame de Ferriéres túl szigorú”. Inkább hálát adnátok Istennek, hogy akadnak szolgái, akik az ifjúságnak egy biztos utat mutatnak, azért, hogy õket ezektõl a szenvedésektõl, az elrontott élettõl megkíméljék.

Nehéz a ti gonosz elleni harcotok a világban, de gondoljátok meg, hogy az ÚR Jézus nektek ajándékozza erejét. Õ erõsebb az ördög hatalmánál és a bûnnél.


1963. június Mme J.C. de Ferriéres


Bûn-e a játék a szerelemmel, vagy ahogyan régebben nevezték, e flört?


A flört szó azt jelentette, hogy játszani a szerelemmel, vagy megjátszani a szerelmest, holott semmiféle komoly szándék nincs. Így is meg lehet fogalmazni: hamis benyomást kelteni.

Egy fiatalember rendszeresen meglátogat egy leányt házasodás szándéka nélkül, aztán meghív­ja házon kívüli programokra és megengedi magá­nak, hogy macához vonja s megölelje. Ha a lány ellenáll, elhagyja. Ha valaki aztán megjegyzést tesz reá, vagy figyelmezteti, hogy csalódást okozott a leánynak, szégyentelenül azt mondja, hogy "ez nem ez én hibám, én sohasem kívántam az õ vonzását."

Némely fiatal leány pedig így viselkedik: észreveszi, hogy egy ifjú fölfigyelt reá, s ha nincs is semmi házassági szándéka vele, elmegy az ifjúval autózni s elhiteti vele, hogy bol­doggá teszi az együttlét. Azt is engedi, hogy a fiú átölelje. Ha aztán agyszer a fiú szerelem­rõl keze beszélni, kétszínûsködve adja a meglepett” ó én ezt hittem, hogy mi csak jó barátok leszünk; drágám, mi sohasem lennénk jó házastársak.”

Kedves barátaim, akik e sorokat olvassatok, vajon nem fogjátok-e ti is egy napon egy összetört szív, vagy nagy csalódás büntetését venni? Sok ember kutatja, hogy miért olyan boldogtalan s miért gyötri õt annyit a házastársa minden lelkiismeret furdalás nélkül. Ezek az emberek nem ismerik a Biblia szavait:"...ki mint vet úgy arat". Ez a helyes közmondás! /Gal.6:7./

Ha boldog akarsz lenni házasságodban, ügyelj ifjúkori viselkedéseire, hogy ne hívd ki magad ellen ez ítéletet!

A boldog házasság és harmónia nem sült kacsaként hull alá az égbõl, nem! Hanem mindenki maga építi a sorsát.

Természetesen vannak kivételek, de általában az eltékozolt ifjúságot szerencsétlen házasság követi. A Biblia királyi parancsa ez: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Szeretnéd, ha a te szíveddel mások labdáznának addig, amíg nekik tetszik, hogy aztán elhagyjanak és szerencsét­lenné tegyenek? Szeretnéd, ha olyan virág len­nél, amelyet ez arra járók leszednek? Megsza­golják, leszedik, s aztán eldobják és eltapossák. Tudod, hogy érzékenyebb embereknél ez egész életre szóló mély sebet üthet? Tudod, hogy éppen ilyen okból lesznek sokan öngyilkosokká? Amilyen ártatlannak létszik a flört kezdete, annyira keserûek a gyümölcsei.

Van még egy veszedelme a sok udvarolgatásnak: ha egyszer ezzel, másszor azzal jársz, megszokod ezt, s akkor hogyan tudsz majd hû lenni házastársadhoz? Megszokod, hogy ne tartsd meg szavadat, s megszokod, hogy más emberek fájdalma elõtt megkeményítsd szívedet, s magad az ördög zsákmá­nyává leszel.

Házastársad a szenvedések útján fog járni, mialatt gyermekeid boldogtalan, hideg otthonban, mint száraz falevelek élnek. Sok ilyen gyermek jut különbözõ intézményekbe, némelyek: fegyházba, mások a halálnál rosszabb állapotba.

És az a sok válás, melynek többsége az udvarolgatásban eltöltött ifjúság gyümölcse! Legyen inkább kevesebb élményed, szórakozásod és kevesebb sikered a barátaid között, hogy Isten elõtt becsületesen járhass. Jutalmul megkapod, amire szíved vágyik...


Beleszeretni valakibe - vagy amikor a szerelem kopogtat...


Errõl a témáról egy kis figyelmeztetést szeretnél írni. Vannak fiatalemberek, akiknek állhatatlan, hangulatszívük van. Ha valaki kedves hozzád, ne vonj le abból olyan következtetést, hogy szerelmes beléd, s ne engedd szabadon képzeletedet. Vannak olyan bájos emberek, akikbe nehéz nem beleszeretni, De Isten segít neked azt legyõzni, mert a Gal.5:22-ben írva van, hogy a szentlélek gyümölcse az önmegtartóztatás. Ez jelenti s kívánságokban és szenvedélyekben való mértékletességet. Ha képes vagy uralkodni magadon, megkíméled magad sok könnytõl, csalódástól és megaláztatástól.

Közismert, hogy egy fiatal, tapasztalatlan em­ber könnyen lesz szerelmes. Azután hónapokon, sõt éveken keresztül így imádkozik: Óh, Uram, én oly nagyon szeretem õt! Add, hogy õ is sze­ressen engem! Mi messzebbre nem látunk. Nem ért­jük, hogy az, akit olyan nagyon óhajtunk, sohasem tudna boldoggá tenni. De Isten ismer valakit, aki jobban illik hozzánk s akivel sokkal nagyobb egyetértésben élhetnénk. Ezen a területen mi sokszor akarunk valakit erõszakkal kisajátítani Isten kezébõl a magunk számára, de Neki éppen a mi jólétünk érdekében el kell utasítani a kérésünket még ekkor is, ha atyai szívének fáj a mi csalódásunk.

Engedjük át Istennek, hogy helyünket az élet­ben elkészítse és számunkra Õ válasszon, sok te­hertõl szabadulunk így meg. Sokszor nem akarunk várni, s ilyenkor az Úrnak közbe kell lépnie, hogy engedetlen állapotunkból kiszabadítson. Tartsd féken érzelmeidet mindaddig, amíg nem nyersz bizonyságot arról, hogy mi Isten akarata irányodban.

Egy csalódás egy életen ét, okozója lehet kisebbségi komplexumoknak és keserûségeknek, ami akadályozhatja a boldog házasság létrejöttét.

Hívd segítségül az Urat, hogy az Õ Lelke ve­zessen, ezt sohasem fogod megbánni!



Az irodalom


Már beszeltünk a flörtrõl és annak veszedelmeirõl. Most gyökerénél fogjuk meg a kérdést. A modern irodalom a "flört" szülõanyja. Némely újság, képeslap, regény telve van szerelmeskedéssel és tisztátalansággal. Természete hangon írnak fiata1 leány házasemberbe való szerelmérõl, vagy arról, hogy a fiatalember férjes asszonyba, vagy nõs ember kollegája feleségébe be­leszeret.

Úgy tûnik, hogy ez az ízlés úrrá lett az embe­risig többségének gondolkozásában. Sokan soha­sem vásárolnának lapokat, ha nem láthatnának ezekben brutalitást és érzékiséget. Ezért nem cso­da, hogy a gyermekbíróság tömve van. Minden or­szágban szûkké váltak a javítóintézetek. Az ilyen fiatalok már beszennyezték testüket, lelküket a rossz és tisztátalan irodalommal még iskoláskorukban.

Az ilyen irodalom szerzõi minden erejüket abba fektetik, hogy az olvasónak bemutassak azoknak az embereknek tekintetét, arcvonásait, érzéseit és szenvedélyeit, akik a bûnnek eladták magukat, Sõt, hõsöknek mutatják ezeket a bûnözõket, s az ifjúság ezt olvasva szívére, arcára veszi ezek­nek bélyegét, s még a testét is megmérgezik a szennyes gondolatok és kívánságok.

Fiatalember! Ifjú leány! Akarsz-e úgy élni, hogy érdemes legyen élni? Akkor vigyázz, hogy mit olvasol!

Ezrek vonnak úgynevezett keresztyének, akik állítják, hogy már 20-30 éve megtértek, s még sincs életüknek semmiféle értéke az emberek elõtt. Miért? Mert sohasem tettek egy lépést sem elõre Isten kegyelmében. Találhatsz azonban náluk tömegesen újságokat, regényfüzeteket, de semmilyen lelki olvasmányt, amelyek segíthették volna a lelki fejlõdésben. Azt is észre fogod venni, hogy ezek az emberek nem szeretnek Bibliát olvasni.

Engedj meg egy jó tanácsot: Dobd félre értéktelen olvasmányaidat és töltsd meg könyvtáradat lelki fejlõdésedre hasznos könyvekkel. Legyen a Biblia a te vezetõd és legjobb barátod. Olvasd reggel és este, sõt az ebédszünetben is /ha csak egyetlen verset is/, olvasd a vonaton és autóbuszon, miközben az iskolába vagy munkába mégy!

Egy fiatal lelkész a Nimes-i vonaton figyelt fel egy bájos kisleányra, aki Bibliát olvasott. Érdeklõdve beszélgetni kezdett vele. Ma boldog házasok.- A nyilvános Biblia-olvasás olyan, mint az idegenben a zászló. Lehet alapja egy beszél­getésnek, mely áldott házassághoz vezethet, vagy maradandó barátságot ad.

Végezetül idézem a Filippi levél 4:8 versét: "Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírûek,- ha van valami erény és dicséret, ezekrõl gondolkodjatok."

Hogy lehetnének ilyen gondolataid, ha éppen egy gyilkosságról vagy botrányról olvastál? Nem, ez lehetetlen! Akik ilyenekben még gyönyörködnek, azok még nem ismerik a Biblia ízlését és a megszentelõdés értékét; vagy letértek errõl az útról és a világ szerelmébe estek, mint Démás.

"Démás elhagyott engem és a világ szerelmébe esett", írja szomorúan Pál /II .Tim.4 :10/. Ha erõs és igaz szeretnél lenni és otthont alapítani, melyben a boldogság lakik, s mely léten Isten dicsõségét szolgálja, akkor hallgass a Bib­lia nagyszerû tanácsára és kövesd azt: tiszta dolgokról gondolkozzál, és ilyeneket olvassál.


A viselkedésrõl


Szeretném kérni a fiukat és a lányokat, hogy vigyázzanak viselkedésükre. Ne menjenek az utcán egyest átölelve, hanem egyszerûen csak egymás mellett. He jegyesek, járhatnak karonfogva.

Fontos a viselkedés, mert akik látnak, külsõ­ségekbõl ítélnek. Egy becsületesen gondolkozó fiatalember mindig ad arra, hogy senki se gondolhasson rosszat arról a leányról, akit õ kísér. Fiuk is leányok kerüljék ez egymással való nagy bizalmaskodást. Azt talán nem is kell említenem, hogy a lány sem nyilvánosan, sem titokban, sem tréfából nem ülhet a fiú ölébe.

Nincs szebb ezen a világon, mint a szeretetreméltó, vidám fiatalok társasága. Ezzel ellen­tétben: nincs visszataszítóbb, mint azok a fiatalok, akik tartalmatlan, üres bolondságokat beszélnek. Némely ember annyira üresfejû és beszéde oly ízléstelen, hogy mindenki megkönnyebbül, ha távozik. Szeretnél azok közé tartozni, akik környezetükre nemesen és felemelõen hatnak, mivel Uruk szívekben jelen van? Az ilyen emberek megjelenése, akár vidám, akár komoly összejöveteleken mindig öröm, mindenki keresni fogja barátságukat,- azokat pedig, akiknek magatartása nem lelki, lassan magukra hagyják.

Kerüld a hangos beszédet és ez ízléstelen, durva nevetést...

Nincs kellemesebb, mint egy jól ápolt fiatalember. Azért tartsd tisztán testedet-lelkedet. A kölni nem szabadít meg az izzadságszagtó1, csak a víz és a szappan segít. Amíg fiatal vagy, szokd meg, hogy testedet tisztán tartsd, ez is segíteni fog a házas boldogság megõrzésében.

Mennyi házasság tört össze ennek az elhanyagolása miatt, mivel az egyik házastársnak szégyen­keznie kellett a másik miatt. Az Úr ügyének is rossz szolgálatot teszel, ha ápolatlan vagy.

Egyszerû ruhákban lehet leginkább kellemes hatást kelteni, ha rendesen meg vagy mosdva, fésülve, körmöd és fogad tiszta. A legfontosabb, hogy természetesen viselkedj.

Gondold meg, hogy tested a, szentlélek temploma! Ha ruhát veszel, azt nézd meg, hogy méltó-e az a darab egy olyan emberhez, aki Isten megváltott gyermekének a magas méltóságát viseli...Ne tarts túlságosén a divattal, de ne is maradj túlzottan el tõle: mindkettõ nevetséges. Hogy ruháid mindig rendesek legyenek: legyen kéznél a vasaló, tû, cérna.

Ez a világ a sötétség helye. Naponta száz meg száz házasság törik össze. Úgy tûnik, hogy a

szexuális erkölcs napról-napra süllyed. E század betegsége s tisztátalanság. E betegség fõ okozói: az öltözködés módja és az irodalom. A strandfürdõk mestermûvei az ördögnek, az ifjúság itt veszíti el szégyenérzetét és emberi méltóságát, amikor férfiakat és nõket félmeztelenül heverni lát.

Talán furcsának találod gondolkozásomat, de ha utánagondolsz, igazat fogsz adni nekem. Ha szereted és olvasod a Bibliát, meg fogod érteni, hogy mit akar mondani az ige, amikor óv a világ szerint való járástól, valamint amikor azt mond­ja: "Aki megrontja az Isten templomát, megrontja azt az Isten - mivel Isten temploma szent, ezek vagytok ti."

Meglátod, érdemes az egyenes úton járni még akkor is, ha lemosolyognak. A földön rövid ideig élünk, de jutalmunkat az örökkévalóságban vesszük. "Azt fogom becsülni, aki engem becsült". /l.Sám.2:30./ Az Úr hû az Õ szavához, próbáld félni az Urat s meg fogod látni, hogy Õ ígérete­ihez hû marad.

Ápolt test, egészséges lélek, állhatatos jellem, a gyémántnál tisztább szív, mely telve van isteni önzetlenséggel, ezek azok az ékszerek, amelyek téged értékessé tesznek, s nem azok, amelyeket ékszer- és illatszer boltokban vásárolhatsz. Csak személyiséged tehet téged kellemessé, nem pedig láncok, gyûrûk s más ékszerek.


A pénz


Már az ifjúkorban is nagy szerepe van a pénznek. Áldás is lehet, de átok is az életben. Tanulj meg helyesen élni vele. Tanuld meg, hogy bibli­ai parancs a jövedelem tizedét az Úrnak szentel­ni. Ha van lakásod és eledeled, ne feledkezz meg sem szüleidrõl, sem a rászorulókról. Ha igazán Isten gyermeke vagy, nagyobb örömöt fogsz lelni abban, hogy Isten ügyére adakozzál, mint hogy felesleges holmit vásárolgass. Lehet pl. bibliakiadásra adakozni /ha arra gondolok, hogy nekem már mi mindent adott az Ige olvasása, boldogan adok terjesztésre!/. Oszthatsz a környezetedben lelki olvasmányokat, sok lélek vár segítség­re, hogy megismerhesse az üdvösség útját. Amint kezded pénzedet Isten országára áldozni, jönnek az ÚR áldásai...

Soha, de soha nem szabad eladósodnod! Soha ne kérj kölcsön se pénzt, se ruhát. Ez egy szánalmas tulajdonság és gyakran nincs is rá szükség.

Szoktasd rá magad, hogy addig ne vásárolj, amíg nincs meg a rávaló pénzed. Sohasem olyan égetõek a szükségleteid, mint gondolnád, még ha valamilyen iskolába kell is járnod, vagy beteg vagy, akkor is imádkozzál és Isten mindennel el fog látni téged; de ne alacsonyítsd le magad azzal, hogy a könnyebb megoldást válaszd ami valójában nehezebb.

Lelkiismeretesen bánj pénzeddel. Egyszer mindenrõl számot fogunk Istennek adni, a pénzrõl is. Milyen nagy dicsõség lesz ott, ha jól gazdálkodtál.

Hogy bátorítsalak titeket, el szeretném mondani, hogy milyen kicsiség Istennek az, hogy a maga számára embereket megnyerjen.

Az én férjem orvos volt s nagyon szép sikerei voltak, nagy megbecsülésben volt része elõkelõ származása és sportszereplései miatt is. Mégis üres volt az élete, tartalmatlan. Ezeknek a dol­goknak a hiábavalósága annyira gyötörte, hogy öngyilkosságra is gondolt. Ekkor 30 éves korá­ban vette elõször kezébe az Igét, amit édesanyjától kapott négy évvel azelõtt. Szomjasan olvasta. Néhány hónap múlva irodájában térdelve, szívét átadta Jézusnak - aki õérette a világra jött, érette szenvedett és vérét a bûnökért kiontotta. Miközben naponként olvasta az Igét, nagy lépése­ket tett: Isten igazságai, egyik a másik után, belegyökereztek lelkébe. Egy nap fölfedezte, hogy a jövedeleme tizedét Istennek kell adni, azonnal engedelmeskedett. 15 hónap után megötszörözõdött a jövedelme. Nagy hálával határozta el, hogy ez­után két tizedet fog az Úrnak adni. De eljött a nap, amikor rájött arra, hogy még többet kell adnia: Isten szolgálatába állt. Mikor megismerkedtünk, õ már evangélizátor volt, én magam ekkor már öt éve szolgáltam az ifjúsági evangélizációt. Néhány hónap után megbizonyosodtunk: Is­ten egymásnak szánt minket. Most már sokéves házasok és nagyon boldogok vagyunk!

Esküvõnk után fölkértek bennünket, hogy szolgáljunk egy kis gyülekezetben. Ez olyan szegény volt, hogy gyakran nem tudtuk, mit fogunk másnap enni, de Isten sohasem feledkezett meg rólunk s mindennap odaadta, amire szükségünk volt. A csodálatos ima-meghallgatások már meg sem számlálhatók. Mindig váratlan oldalról ér­kezett a segítség és mindig a kívánt pillanatban. Még a kicsi összegekbõl is mindig félre­tett a férjem két tizedet. Az egyiket Isten or­szága ügyére, a másikat bibliaterjesztésre. Sok lélek így jutott áldáshoz és megmentéshez.

Mennyei Atyánk nemcsak enni adott nekünk, ha­nem minden más szükségünkrõl is gondoskodott, férjem nagy autóját is Isten szolgálatába állította. Ez az autó azonban kezdett kiöregedni, látszott már, hogy hamarosan újra lesz szükség. Ezt is kértük Istentõl, s hogy felelt nekünk?

Karácsony volt, barátokhoz voltunk meghívva ebédre. Ebéd után M. de Voss megkérdezte férjemet: "János, azt hiszem, neked kell majd egy autó?" „Pontosan! éppen ezért imádkoztunk, s Isten idejében megoldást fog adni!"

"Holnap utazz Johannesburgba, s válaszd ki a legjobbat, mert Isten tudomásunkra hozta, hogy feleségemmel együtt adjunk nektek egy autót."

Férjem annyira meg volt hatva, hogy egy ideig nem tudott szóhoz jutni.

Valaki adományozott nekünk egy hûtõszekrényt, ami a mi éghajlatunkon oly fontos! „Kérjetek és adatik nektek”.

Azért mesélem ezeket nektek, hogy lássátok, Isten milyen bõkezûen ajándékozza meg az imádkozókat. Gyönyörûséges a legcsodálatosabb Mester szolgálatába állni, drága a Biblia az örökkévalóság ígéreteivel!

Nemcsak nekünk okozott örömet az autó, hanem sok öreg és beteg embert vihettünk el a templom­ba és sok megtéretlen ember lett így megtalálva, megerõsítve, megmentve és megáldva.


Kísértések


Ez a téma hasonlít egy kissé a ruházkodással kapcsolatosakhoz. Mégis vannak dolgok még, amiket említeni szeretnék, amikor jövõtökért imádkozom.

Kirándulás kettesben autón!

Ilyen veszedelem oly sok van manapság, hogy egészen aggódva gondolok a fiatalságra... Gyakori eset, hogy fiatalemberek autón elhagyott helyekre visznek leányokat. Aztán késõ este tér­nek csak haza. Barátaim, óvlak titeket, soha ne kövessétek el ezt a vigyázatlanságot; ez egy szégyenteljes szokás, ami rengeteg szerencsétlen, elhagyott vagy magzatelhajtás által megsemmisített gyermekeket, megzavart életutakat, ahol szükségessé vált feleségül vermi olyan leányt, akinek gondolkozása és nevelése teljesen idegen. Egy lelkiismeretes, tiszta szándékú fiatalember hogyan nézhetne a leány szeleinek szemébe ilyen kirándulás után? Ha komoly a fiatalember szándéka, akkor tud szerényebb is lenni, és a leány szülei meg fogjak engedni, hogy házukhoz járjon. Így egymást jobban megismerhetik és egymás környezetébe is jobban beleszoknak. Ennek nagy jelentõsége van egy késõbbi házasság szempontjából. Bizonyára nem anyósodékkal házasodsz össze; mégis a köztetek hiányzó jó légkör és harmónia zavart okozhat házastársad és közötted. A szerelem szép dolog, de nem elég a jó házassághoz, sokkal inkább fontos az igazi közösség a házastársak és mindkét család között.

Az olyan fiatalember, akinek nem tisztességesek a szándékai, igyekszik otthonról elcsalni a leányt, el a szülõktõl, mert így hamarabb cél­hoz érhet,

Természetesen, nincsen abban semmi rossz, ha egy leány beszáll egy fiatalember autójába, de az idõponttól és a helytõl függ, hogy nem válik-e azzá.

A jegyesek rendszerint szüleik házában találkoznak, az biztonságot jelent. A szülõk szívesen magukra hagyják õket hadd beszélgessenek, hadd tervezgessenek. De az este ne húzódjon az éjszakába!

Késõi hazamenetel; nagyon veszélyes. Sokan vétkeztek komoly fiatalemberek amiatt, hogy késõ este egymást átkarolva járkáltak. A Biblia azt mondja: "Vigyázzatok és imádkozzatok! De mit használ az imádság a tisztaságért, ha utána az igazi világról elfeledkezve, fél éjszaka ölelkezve a kívánságok úrrá válnak. Ebbõl aztán sokszor egész életre szóló gyötrelmes bánat lesz. Sok olvasóm most azt gondolja, hogy a közvélemény máshogy vélekedik. Ezt én is jól tudom, de ha ti láttátok volna azt a rengeteg jóvátehetet­len bajt, amit én láttam utamon, jobban szívetekre vennétek mindezt.

Gondolsz te e lelkedre és a másokéra is?


Mennyit engedhetek meg magamnak?


E téma írása elõtt Istenhez imádkoztam segítségért s a Szentlélek következõ tanítást adta számodra, fiatalember:

Néhány év múlva te is feleségül fogsz venni egy fiatal leányt, aki szemedben a legbájosabb, legtökéletesebb teremtmény lesz, s otthonod királynõjévé akarod õt tenni. Ebbõl a boldog kapcsolatból kisfiúk és kisleányok fognak a ti nagy örömötökre születni. Büszke leszel, hogy apjuk lehetsz és szorgalmasan fogsz dolgozni, hogy nekik ne legyen hiányuk ruházatban, élelemben, lakásban. Este kis lábak fognak eléd ugrani mikor hazatérsz. Talán göndör, szõke kisleány fogja kiabálni: "Apa jön!" Kis karjával átöleli majd nyakadat, te öledbe veszed õt, s elfelejted napi gondjaidat.

Elõtted fog felnõni s te õrködsz felette, hogy jövõjét a legjobban elõkészítsd. Évrõl évre több és több örömöd lesz benne, s büszke leszel, amikor szép fiatal leánnyá serdül. S akkor majd feleségeddel együtt észreveszed, hogy egy fiatalember - aki egyre gyakoribb vendég nálatok- a ti kincseteken felejti a szemét. Ti min­dig mindent megtettetek érte, s most õ a ti ott­honotok koronája, dísze, - oly szép, oly tiszta.

Mond, mit szeretnél, hogyan kezelje õt majd az a fiatalember? Hol lenne a határ a "szabad"

és a "nem szabad" között? Ugye haragudnál, ha a fiatalember vele csak szórakozni, testét megbecsteleníteni, õt levegõként kezelni, s homlokáról a tisztaság ékességét elrabolni akarná? Gondold meg, hogy leányismerõsöd éppen úgy szülei kincse, mint ahogy e te kisleányod egy napon a te kincsed lesz.

És neked, fiatal leány, ugyanezt a tanácsot szeretném adni. Egy napon te is anyja leszel egy szép fiatalembernek. Biztosan nem szeretnéd, ha õt a leányok elcsábítanák azért, hogy kölcsönösen beszennyezzék egymást, hogy aztán összetört szívvel magára hagyják.


Tisztátalan életmód


Manapság sajnos sok az olyan ifjú és leány, aki a testének tisztaságára, a becsületre és jó lelkiismeretre semmit sem ad. Emlékezz ez ige szavára: "A jó lelkiismeret drágább, mint a nagy gazdagság és értékesebb, mint az ezüst és az arany.” /Péld. 22:1./

Fiatalember, ha megismersz egy olyan leányt, akinek nem egyértelmûen tiszta a viselkedése / ezt fõleg az öltözködésérõl, beszédrõl, tekin­tetrõl lehet felismerni/, maradj el tõle, ne játssz a tûzzel! Ismét egy ige a Példabeszédekbõl /6:27-28./: "Vehet-e valaki tüzet a keblébe, hogy ruhái meg nem égnek?" Vagy: „Járhat-e valaki eleven szénen, hogy lábai meg ne égnének?"

Gondolj Jézusra, aki szeretetbõl szenvedett és halt meg érted! És gondolj szüleidre! Ne keress viszontlátást, ne fogadj el meghívást ilyen személytõl!

Ha egy fiatalember egy leány társaságban kísértésbe jut: térjen észhez, mert egy becsületes szívû leány csak szent érzéseket fog benne táplálni, tiszta légkört fog teremteni.

Téged is, fiatal leány, óvni szeretnélek olyan ifjaktól, akik téged bûnbe rántanak s homlokodról a tisztaság ékességet elrabolják, ezt mondva: „szeretlek" Az igazi szerelem Istentõl jön: Isten szent, Isten világosság, Isten gyûlöli a tisztátalanságot. Az igazi szerelmes meg akar téged óvni a szenvedésektõl és a szégyentõl. Aki megpróbál téged rontani, az nem törõdik veled, hogyan szerethetne téged? Az õ szemében a semminél is kevesebb vagy. Egy olyan fiatalember, aki így rombolja el leányok becsületét, sohasem fogja feleségül venni áldozatát.

Az I.Kor.13-ban ez van írva: "A szeretet nem cselekszik éktelenül". A szeretet nem tesz olyat, amitõl pirulni kell. Az olyan fiatalember, aki olyat mond, ami miatt szüleid elõtt pirulnod kell, bizonyos, hogy nem szeret téged igazán, õ csak önzõ, ragadozó. A szerelem szép, a szere­lem tiszta!

Tartsd meg testedet tisztán és kerüld az ilyene­ket, mint a pestist!

Régi igazság:...a Teremtõ minden leány szívé­be adott szégyenérzetet és elõérzetet, amelyek megéreztetik vele elõre a rosszat. He megismersz egy férfiút, aki ugyan semmi visszatetszõt nem tesz vagy mond, akit mindenki csodál; s szívedben mégis ellenérzés támad, tudd meg, hogy a Szentlélek figyelmeztet téged, hogy óvakodj tõle. Ha ezt fölismered, légy észnél, még akkor is, ha mindenki az ellenkezõjét tanácsolja. Késõbb hálás leszel érte.


Házasságtörés


Olyan idõben élünk, amikor sok házasember egyáltalán nem érez lelkiismeret furdalást amiatt, hogy fiatalembereket vagy leányokat elcsábít. Ez a viszony, ami talán ártatlanul kezdõdik, gyakran szégyennel, kétségbeeséssel és gyûlölet­tel végzõdik, vagy esetleg öngyilkossággal, ami után a kárhozat következik. Néha börtönbe vezet ez az élet. Ha gondolna az ilyen ember a következményekre idejében, távol tartaná magát tõle.

Legnagyobb ellenségünk, az ördög, sokszor ellenállhatatlannak mutat minket házasembereket, szívünket egy leküzdhetetlen erõ húzza feléjük. De Jézus hatalmasabb, mint az ördög. A kimenetel tõled függ hogy a kísértésnek ellenállsz-e, vagy elbuksz. Elveszíted-e a becsületedet, lelkedet egy teljesen értéktelen tapasztalatért, vagy legyõzöd ellenfeledet. Egy bizonyos: Akik komolyon akarnak gyõzni, azok nem esnek el.

Ezen a megtapasztaláson én is átestem. Esküvõm elõtt évekkel megismertem egy embert, aki­hez azonnal valami ellenállhatatlan erõ vonzott. Az volt a vágyam, hogy mindig a közelében lehes­sek. Lelkiismeretem óriási megrázkódtatáson ment keresztül. Ez az ember nõs volt. Akkor minden erõmet belevetettem, hogy érzelmeimtõl megszabaduljak, mégis azok egyre jobban hatalmukba kerí­tettek...Ekkor imádkozni kezdtem, de úgy látszott, hogy segélykiáltásom nem talált meghallgatásra... Foglalkozásom úgy hozta, hogy naponta a közelében kellett lennem, s õ ugyanúgy szenvedett, mint én. Az ördög két oldalról támadott. De õ is hivõ volt és hûséges Urához: soha egy szót sem szólt, hogy érzelmeit elárulja, még a keze­met sem érintette, de én tudtam, hogy ugyanúgy harcol, mint én. Éjszakánként sokszor órák hosszat imádkoztam szobámban...Ez a "haláltusa" hat napon és hat éjjelen át tartott. A hatodik nap vasárnap volt. Az Úrvacsora alatt térden állva kértem az Urat! Ha ma sem adsz gyõzelmet, akkor engedj meghalni. Nem akarok tovább élni, ha nem élhetek a te dicsõségedre. Nincs tovább értelme az életemnek, ha ne lehet tiszta és szent." Amíg így imádkoztam, olyan erõs lett bennem a harc, hogy testemet elborította a veríték és arcomat a könny. De Isten hûséges. Õ mondta: "Nem egyéb, csak emberi kísértés esett rajtatok, de hû az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek, sõt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek." /I.Kor.l0:13./

E percben felelt Isten megszabadított. Láttam magamból, mintegy sötét felhõt elszállni. Jézus vére megtisztított és a Szentlélek nagy erõt adott. Teljesen érthetetlenné vált elõttem, hogy ugyanaz az ember vagyok, aki az elõbb oly bajban volt. Azóta is sokszor látom ezt a hívõ férfit. Fogalmam sincs mi vonzott annyira hozzá. Az isteni szabadítás tökéletes.

Isten szava ez: Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tõletek! Ez az Ige rád is érvényes, de azonna1 ellene kell állnod. Nem játszhatsz a kísértéssel, hogy aztán akkor legyen ébredésed, amikor már elveszett a becsületed. -Ha elõfordulna, veled, hogy nõs ember közelében gyorsabban dobogna a szíved, akkor azt azonnal vidd Isten elé, hogy gyõzhess, míg nem késõ.

Talán valamelyik olvasóm így gondolkodik: "Nekem már késõ, én már a kerekek alatt vagyok."

Segíteni szeretnék neked is, akit már lehengerelt a sátán. Ézsaiás l:18-ban ez áll: „Ha bûneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínûek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” I.János 1:9-ben pedig ez van írva: Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsátja bûneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól." Isten irgalmas, és azt akarja, hogy mindenki megtérjen.

Vigyázz, mert Pál mondja, hogy: „Ki mint vet úgy arat." /Gal.6:7./

Ha házasságot törsz, akkor tudd meg, hogy elõbb vagy utóbb, de annak gyümölcseit is leszeded; házasságodat valaki össze fogja törni, amikor legjobban rászorulnál a szeretetre.

Végezetül vigasztalni szeretnélek titeket azzal, hogy azok az idõsebb emberek, akiket nagyon, tiszteltek, végig jártak a kísértéseket. Õk is így lettek használhatókká mások és a Mester számára. Ha õk gyõzhettek, te is gyõzhetsz! Az õ kegyelme elég!


Szüleid


Két ember van a világon, akik számodra a legfõbbek: ha az egész világ megvetne is téged, akkor is õk azok, akik mindig szeretni fognak, a szüleid. Ezért szeresd és becsüld õket. Természetesen másképp látják az életet, mint te, hiszen õk más korban nevelkedtek. De ha becsületesek, akkor mégis mindig példaképeid maradnak.

Beszélj velük nyíltan nehézségeiérõl, érzéseidrõl, csalódásaidról, reménységeidrõl. Ritkán akadnak olyan szülõk, akik elzárkóznak gyermeküktõl, mikor az megnyitja szívét elõttük. Sõt: örülni fognak és tanácsot adnak...

Mutasd meg nekik szeretetedet azzal is, hogy bevásárlásaikat vagy más ügyeiket intézed. Szomorú látvány, mikor gyakran idõs anyák nehéz csomagokat hordanak. Gondold meg: Anyád sem apádnak, sem gyermekeinek nem rabszolgája. Neki a családban egy lelki pozíciót kell betöltenie, és édesapáddal együtt õ felelõs övéi lelkéért a legfõbb Úr elõtt...

A háztartás az édesanya területe, de nem úgy, mint egy rabszolgáé. Mutasd meg neki, hogy becsülöd konyháját. -Hát nem szívtépõ, amikor gyakran fáradt, beteg anyákat lehet látni, akik egész nap a konyhában tesznek-vesznek s majd az asztalnál gyermekeik kritikáját hallgatják?! -Juttass egy csókot neki és egy "köszönömöt” s mondd neki: "Köszönöm anyám, a te fõztödet szeretem a legjobban."

Add nekem - ma...

Add ide ma nekem a tiszta, fehér rózsákat,

melyeket egy napon síromra akarsz tenni. Rendezd el a szeretet liliomait az én legdrágább vázában.

Add ide nekem õket még ma,

illatuk még megszépíti életemet, s örömöt szereznek nekem.

Add ide õket ma, mikor szívemet gyötri a szeretet hiánya.

És azt a tüskét, amit most belém szúrsz,

azt ültesd, ahová való, a sírra.

Eljön a nap, mikor majd semmit sem fogok rózsádiró1 tudni és tüskéid sem fognak szívemnek fájdalmat okozni.

Sok embert láttam fiukat, leányokat, akik óriási összegeket költöttek kirándulásokra, vagy barátaik, jövendõbeliük megajándékozásra, de szüleiknek soha, se születésnapra, se karácsonyra semmit se vettek. Szép dolog barátokat megajándékozni, de nem szabad elfelejteni az anyát és apát...Ne légy udvariatlan velük, ne okozz nekik gyötrõdést.

Segíts testvéreidnek, hogy szép legyen családi életetek. Miközben részt veszel családod boldogításában, megveted alapját késõbbi családod, boldogságának. Olyan esetekben, mikor férj és feleség közt nem volt meg az összhang, gyakran megállapítható volt, hogy ezek szüleikkel, testvérikkel nem voltak békében. Talán olyan nehéz ez? Kérj az Úrtól bölcsességet és türelmet, mert erre szükséged van. Õ adni fog neked. Egész életedre, egészségedre is fontos, hogy környezeteddel békességben élj. Az életben az egyik legszebb mûvészet: Harmóniában lenni ez emberekkel...Szeress és légy szeretetre méltó! Ha dolgozni kezdesz, segíts kereseteddel a háztartás, akár vagyonosak szüleid, akár nem.

Ez fog téged megóvni az önzéstõl és megtanulod a pénzt beosztani, amire késõbb nagy szükséged lehet.


A dohány és az alkohol


Régi barátok, nehezen választhatók el egymástól. Beszélni akarok veled róluk. Talán kérdezed: „Mi rossz van abban, ha cigarettázom? Ez csak nem bûn.”- Még sohasem hallottad, hogy gyakran a cigaretta az elsõ lépés az alkohol felé? A legtöbb alkoholista elõször rendszeres dohányos volt. Az ördög elõször cigarettával közeledik, utána pedig jól jön egy-egy pohár ital. A nikotin utat nyit a szervezetben az erõs ital utáni vágynak.

Amikor Dél-Afrika különbözõ területein végeztük evangélizációs munkánkat, sokszor segítettünk pénzzavarba jutott embereken. Mily sokszor tapasztaltuk szomorúan: Emberek - akik alig érdemlik meg az apa és anya nevet - minden fillérüket dohányra költik, miközben gyermekeiket tízórai nélkül küldik iskolába. Ezeknek a kicsiknek té­len nem volt meleg ruhájuk, sokszor láttam õket a hidegben mezítláb. Fagyos ujjacskáikkal alig tudták fogni a ceruzát. S ugyanekkor szüleik a trafikba jártak. Hát helyes ez? Nem borzalmas?

Szerte a világon vannak, akik ugyanezt teszik. S õk is akkor kezdtek cigarettázni, mikor még fiatalok voltak. S bár rossz a lelkiismeretük, amikor gyermeküket nem tudják ellátni, mégis a dohány szenvedélye nagyobb. Eleinte a nikotin csak kevéssé hat, késõbb azonban egyre jobban hat az idegekre, a szívre és az egész szervezetre. Ne kívánd, hogy ilyen emberek leszokjanak róla, mert ilyenkor már nem jut emberi erõbõl, - késõ...

Újságjaink már sok cikket közöltek a dohány ártalmairól. Az USA-ban egy bizonyos Dr. Hammond 187766 emberen végzett kísérleti megfigyeléseket. Ezek az emberek 50-70 évesek voltak, némelyek dohányzók, mások nem. A kísérlet l0 évig tartott. Megállapításait újságok közölték, a közlés után feltûnõen csökkent, a cigarettafogyasztás. Néhány megállapítás:

1. Az 50-70 évesek között kétszer annyi dohányos hal meg, mint nem dohányos.

2. A szívbetegségben meghaltak közül kétszer

annyian dohányoztak, mint nem.

3. A 20 cigarettán felüli dohányosok 50-64 év között kétszer nagyobb halálveszedelemben vannak, mint a nem dohányosok.

4. A rák és a dohányzás között feltétlenül összefüggés van.

5. A tüdõrákban meghaltak aránya: 5 dohányos és l nem dohányos.

Nem szeretnél azok közé tartozni, akik ennek a kóros szokásnak ellenállnak? Az Úr Jézus tud neked erõt adni hozzá. Írva van: "Annak okáért menjetek ki közülük és szakadjatok el tõlük, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, és magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, ti pedig fiaimmá és leányaim­má, ezt mondja a mindenható. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vívén véghez a mi megszentelésünket." /II. Kor 6:17;6:1./

XIV. Lajos megtiltotta, hogy jelenlétében dohányozzanak; hát Isten jelenlétében nyugodtan lehet ezt a kellemetlen szagú füstöt eregetni? Hiszen te a Szentlélek temploma vagy, megtisztítva Jézus vérével! Ugye, istentiszteleten nem gyújtanál rá, - azt mondod, a templom Is­ten háza. De az írás ezt mondja, hogy Isten nem lakik kézzel csinált templomokban, hanem benned és bennem, ha igazán az Õ gyermekei vagyunk. Mivel tested az Õ temploma, minden tisz­tátalantól meg kell óvnod magad.

Az italra nézve a Példabeszédek könyvében azt olvassuk: "Ne nézd a bort, mily veres szint játszik, mint mutatja a pohárban csillogását, könnyen lecsúszik, végre, mint a kígyó megmar, és mint mérges kígyó, megcsíp. A te szemeid nézik az idegen asszonyt és a te elméd gondol gonoszságot." /23:31./

Csak ezt a tanácsot szeretném nektek adni, hogy még ünnepi alkalmakon is tartózkodjatok a szeszes italoktól. Az egyetlen biztonság e téren, hogy bele ne essünk abba a szenvedély­be az, he el sem kezdjük.

Gondolj arra, hogy azok a visszataszító ábrázatú rabszolgái az italnak, akiktõl undorodsz, azok is valaha szép fiatal fiuk és leányok vol­tak. Ha látták volna elõre, hogy mivé lesznek, nem ittak volna az elsõ pohár borból.

Az a barát, aki meghív és itat téged, kisebb kárt okozna, ha revolverrel az életedre törne. Azt hiszed, túlzok? Nem lehet nagyobb lelkiismeretlenséget elkövetni, mint elsõkén okozója lenni valaki italozgatásának.

Te ezt mondod: "Van elég erõm ahhoz, hogy idejében abbahagyjam." De ha még ahhoz sincs erõd, hogy az elsõ poharat visszatartsd, hogy fogod tudni a másodikat visszautasítani, amikor már az elsõnek a hatása alatt leszel?

Én kérlelni szeretnélek téged a Jézus nevé­ben, földi életedet és lelki üdvösséged érdekében: utasítsd vissza az elsõ poharat! Csak így lehet bizonyosságod afelõl, hogy az ital min­den káros hatásától, nyomorúságától szabad maradsz.


Gyógyszerek


Talán még nincs szükséged erre a tanácsra: Tiszta vagy, megveted a tisztátalanságot, un­dorodsz a cigarettától, és nem vágysz alkohol után, azonban bele vagy merülve munkádba. Néhány hónap múlva vizsgázol és még rengeteg könyvet kell végigtanulmányoznod. "Jancsi és Juliska azt tanácsolták nekem, hogy vegyek be valami élénkítõ szert. Nem sokat, ez veszélyes lenne, csak egy keveset, azért, hogy este egy kicsit tovább fönn tudjak maradni tanulni." Az ember ezektõl jól érzi magát és tiszták a gondolatai.

Másnap azonban az ember levert, de az érthe­tõ, hiszen éjszaka dolgozott. Nemsokára a megszokott adag már nem elég, többet kell beven­ni, s máris az a helyzet, hogy többé nem tud az ilyen ember tabletták nélkül élni...Ha nem hívod az Urat segítségül, máris késõ megállni. Odavesz munkád eredményei, odavesz házasságod, elhagynak barátaid, s minden valószínûség sze­rint ideggyógyintézetbe fogsz jutni.

Nincs más eszköz arra, hogy eredményes munkát végezhessen valaki? Van, ami mindennél több: Kelj fel vasárnap korán, dicsõítsd Istent. Kelj fel mindennap egy kicsit korábban, hogy legyen idõd imádkozni. Éppen annyira szükséged van a bibliaolvasásra és imádkozásra, mint amennyire szükséges reggelizni és jó levegõt szívni.

Este is fejezd be a napot Istennel, s ennek hatását egész nap érezni fogod.

Még egy gyakorlati tanács: Menj egy kicsit a konyhába segíteni, árassz magad körül egy kis fiatalos frissességet, szaladj ki a városba valamit elintézni. Utána újult erõvel tudsz tanuláshoz látni, anélkül, hogy izgatószerekkel élénkítenéd magad.


A táncterem


Régi kérdés, mindig újra felteszik: "Bûn-e a tánc?" Ez a könyvecske nem volna teljes, ha ez a téma nem szerepelne benne. Egy komoly hívõ nem vágyik arra, hogy bálba menjen, mert egyszerûen nem érzi jól magát abban a lelki atmoszférában...

Sok tragédia, ami válással vagy öngyilkossággal végzõdik, a táncteremben kezdõdtek. 100 esetbõl 99-re igaz, hogy a bûnben beleesõ lányokat a táncteremben csábították el. Vonz téged is a csillog fény, a szép ruhák, a vidámság látszata és a zene elevensége, mivel fiatal vagy, de Salamon szavai figyelmeztessenek: "Végén harap a kígyó és szúr mint egy tövis!" /Péld. 23:52. / Ezeken a helyeken és ebben az atmoszférában sokan zuhantak egy bûnös és fájdalmas, szégyenteljes élet kerekei közé...Még senkinek nem volt igazi nyeresége abból, hogy bálokba járt, de milliók veszítették ott el igazi kincsüket... Csak egy életed van, add át azt feltételek nél­kül az Úrnak. Mindent adj bele abba, hogy más lelkeket is az Úrhoz vezess. Látogass betegeket a kórházakban és ajándékozz nekik evangéliumot és lelki olvasmányokat. Boldogok lesznek, ha imádkozol velük. Keress fel fiatalembereket, aki nehézségekben vannak és imádkozz értük. Vond bele barátaidat is ebbe a szolgálata. Így lesz neked is örömöd, hogy nem élsz hiába. Boldog és gazdag életed lesz, és sokan fogják keresni barátságodat.


Házasságod


Rendszerint ifjú korban történik az élettárs kiválasztása. Éppen ezért kellene nagyon korán Istennel rendben lenni. Mi szebb, mint a jegyesség? A világ fényben ragyog, Sajnos, sokan csak az esküvõjûk után térnek vissza a valóságba, hogy majd több okuk legyen a sírára, mint a boldog­ságra. A sok válás bizonyítja, hogy ezek az emberi szívek magasságainak és mélységeinek egyetlen ismerõjét sohasem kérdezték.

"Hogyan tudhatnám meg, hogy ki az, akit Isten nekem rendelt?" - Szinte látom, amint aggodalmas arccal felém fordulsz, és ezt kérdezed. Igen, ez nehéz, de arra is ad az Ige tanácsot, melyben mennyei Atyánk csodálatos ígéretet ad. /Péld. 3:5-6./ "Bizodalmad legyen ez Úrban tel­jes elmédbõl. Magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Ha utaidban megismered Õt, akkor Õ igazgatja a te utadat. Ha nem tudod magadat az Õ szavának alávetni minden dolgodban, hogy kí­vánhatnád, hogy Õ a jövõdért való felelõsséget hordozza?

Vannak hívõk, akik a párválasztásnál csalód­nak s az esküvõ után Istent vádolják: "Szolgáltam a gyülekezetben, tanítottam a vasárnapi iskolában és lásd, házasságom mégis milyen rossz lett." - Látod, lehet egyházilag tevékenykedni, s mégis szívedben távol lenni az Úrtól. Lehet­nek ez életedben olyan pontok, amiket Krisztus elõl elzártál.

Ki van a te életed szolgáltatva teljesen Is­tennek és szolgálod Õt tiszta szívvel?

A lelkek harmóniája a legfontosabb eleme a jó házasságnak, s az a két ember, akiket Isten rendelt egymásnak, morálisan is feltétlenül összeillenek. A testi közösség - bármilyen tiszta és szent legyen is az - nem elég, és a megpróbáltatás idejében nem ad erõt e megálláshoz...

Kell a közös érdeklõdési terület is. Egy fran­cia költõ mondja szépen: "Szeretni annyi, mint egy irányba nézni." Itt tekintsük meg Isten bölcs tanácsát: "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak az Ördöggel? Vagy mi köze hívõnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok." /II.ror.6:14-16./

Figyeld meg a szavakat, amik ezekben a mon­datokban elõfordulnak; Szövetség, közösség egyezség. Ha ezeket kivennéd a házasságból, nem maradna semmi. Ezek a házasság alapkövei, falai. Ha elveszed õket, nem marad semmi!

Megérted fiatal barátom, hogy nem lehet, nem szabad találomra beleszeretni valakibe? Mielõtt úrrá lenne rajtad a szenvedély, a legfontosabb az, hogy Isten elé vidd: Õt rendelte-e neked? Érzelmeidet Isten megpecsételheti azzal a bi­zonyossággal, hogy lelkileg összeillõk vagytok, és egyforma nézeteket vallotok.

A hitnek óriási szerepe van ezen a téren. Ha te igazán Isten gyermeke vagy, ne gondold, hogy boldog lehetsz olyan emberrel, aki nincs újjá­születve. Ilyen házasságban nem lehet sem összeillés, sem közösség, sem egyetértés.

Pl. szombat este házastársad moziba, te közösségbe akarsz menni. Vasárnap reggel õ kirán­dulni, te templomba kívánsz menni. S a többi napokon is így megy ez. Ítéld meg magad! Tudom, sokan gondolkodnak így: „Az esküvõ után majd Jézushoz vezetem õt." Ezrek között egy-egy akad, akinek ez sikerül. Ha esküvõd elõtt nem tudtad õt megnyerni, utána még kevesebb az esélyed rá.

Ne nyugtasd azzal lelkiismeretedet, hogy továbbra is fogsz közösségbe járni. Biztos vagy benne, hogy ezt nyugodtan megteheted, amíg házastársad a világ szórakozása után fut? Nem fog soká késni, hogy õ találjon valakit, aki­vel ezt az idõt eltöltse, s a te helyedet más fogja elfoglalni. Hiszen ez a világ tele van olyan emberekkel, akik szüntelen zsákmányra lesnek. Te talán naivan így szólsz: "Nem, õ túlságosan szeret engem, sohasem fogja más betölteni a helyemet szívében." - Szerelmes emberek milliói mondták már ugyanezt, míg egy napon kinyílt a szemük, de már késõ volt; sokévi, keserûség és magány következett. Azokban az otthonokban, ahol az érdeklõdés középpontja egymástól eltávolodik, ha nem is válnak el, titokban összetörnek a szívek és a ma­gány óriási. - Fiatal barátom! Ha tudnád, meny­nyire szükséged van életedben Istenre! Nemcsak az esküvõ napján, - mint sokan gondolják. Az már késõ! Szükséges, hogy Istent megismerd, és hogy az Õ hatalmas ereje életedre hasson, még mielõtt valaki váratlanul jelét adja annak, hogy érdeklõdik utánad.

Ne játssz ezzel a barátsággal, rögtön kezdj el imádkozni és tedd, amit a Biblia mond, jutalmad nagy lesz.

Mielõtt ezt a fejezetet bevégzem, szeretném személyes tapasztalatomat is közölni.

17 éves koromben ismertem meg Jézust, mint személyes megváltómat és Mesteremet. Az Õ kegyelmébõl ettõl a pillanattól kezdve teljes szívemmel Neki szolgáltam. Ezt nemcsak kötelességbõl, hanem sokkal inkább azért tettem, mert úgy találtam, hogy Jézus és az a gyógyulás, amit Õ ad, az emberi szív minden vágyát betölti. Nem volt nehéz ennek ez Úrnak szolgálni, akinek Is­teni természete hatni kezdett rám.

Ebben az idõben választanom kellett az Úr között és egy fiatalember között, akit szerettem. Rögtön láttam, hogy leheletlen lett volna egyszerre tetszeni az Úrnak, és ennek a fiatalembernek. Isten kegyelme erõsebb volt, de azért hatalmas küzdelembe kerültem, - fiatal korom ellenére hajam egy része õsz lett. De a Szentlélek, aki vezet és vígasztal, segített nekem, hogy elfelejtsem, s rövid idõ múlva fehér hajszálaim is kihullottak. Ma boldog vagyok, hogy akkor helyesen választottam, mert az az ember sohasem tért meg; néhány év múlva megnõsült, majd elhagyta a feleségét, s most már negyedszer nõsült. Nemrég találkoztam nõvérével, aki elmondta, hogy fivére iszik, rabja a dohánynak és az alkoholnak. Milyen hálás vagyok Istennek, hogy ezektõl a szenvedésektõl megmentett!

Ki tudhatta volna elõre, hogy a következõ év­ben az Úr engem a maga szolgálatába elhív? Ez után a nehéz próba után, Õ maga hárította el a nehézségeket és elküldött engem.

Több éven át jártam az országot, mint evangélizátor. Abban a kiváltságban volt részem, hogy az Úr lábához vihettem sok lelket, és imádságaimra feleletképpen betegek gyógyultok meg. Nem nagy tisztesség ez? Nem nagy jutalom? Vége volt az életnek számomra, - mint azt én akkor gondoltam? - Nemi, sõt azt kell mondanom, hogy az élet igazán ekkor kezdõdött el számomra.

Ezeket a gyötrõdéseket, csalódásokat minden hívõnek az életében megtaláljuk, Isten ezek által nevelte a lelki óriásokat, mint József, Mózes, Dániel és még mások. Mindnyájunknak át kell esnünk a szenvedéseken, könnyeken, hogy megismerhessük az isteni élet gazdagságát és hogy áldássá lehessünk mások számára. Szeretnénk bát­rak és erõsek lenni, szeretnénk szeretõk és együtt érzõk lenni, szeretnénk megérteni feleba­rátaink szenvedéseit: ez csak úgy lehet, ha magunk is szenvedünk, és megaláztatásokat hordo­zunk el. Öt évi evangéliumi munka után ismertem meg férjemet. Õ már akkor feladta állatorvosi hivatását és az Úr munkájában állott. Az én evangéliumi munkás életem olyan sok örömöt szer­zett nekem, hogy egyáltalán nem vágytam férjhezmenetelre. Mégis, mikor Istennek az a szolgája megkérdezte, hogy szeretném-e én az munkáját és életét megosztani, megértettem, hogy ez az Isten akarata, s néhány hónap múlva összeházasodtunk.

Sohasem fogom elfelejteni esküvõnk gyönyörû napját. Isten békessége eltöltötte szívemet, mivel, tudtam, hogy ez a fiatalember az, akit Isten számomra választott. Egyforma nézeteket vallottunk és nagy, teljes lelki közösség volt köztünk.

A templom a legszebb virágokkal volt díszítve, az orgona zúgott, mint egy vízesés. Mikor belép­tem, egy percre megálltam, s csendben így szóltam: "Köszönöm Uram, Jézus! Te megváltottad lelkemet és megõrizted testemet tisztaságban." Majd megfogtuk egymás kezét és Isten hatalmas jelenlétében megfogadtuk, hogy hûek leszünk, míg a halál el nem választ bennünket.

Az évek múltak. És most, amikor ezeket a sorokat írom, visszanézek ifjúságomra, mely számomra oly drága volt, elönt a hála Jézus iránt és megismétlem a szavakat, amiket mondtam: Köszönöm neked Uram, Jézus! Te megváltottad lelkemet és megõrizted testemet tisztaságban." Õ a te számodra is ezt akarja és ezt teszi.

J.C. de Ferriéres


A házasság teremtése


I.Mózes 2:18-24.


"És monda az Úristen: Nem jó az embernek egye­dül lenni; szerzek neki segítõtársat, hozzáillõt... Bocsáta tehát az Úristen mély álmot az emberre, és az elaluvék. Akkor kivõn egyet en­nek oldalbordái közül és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úristen azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberbõl, asszonnyá, és elvi­vé az emberhez... Annak okáért elhagyja a férfi az õ atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek ketten egy testté."

Ennek a történetnek az értelme röviden az, hogy a házasságot Isten teremtette az ember számára. A házasság, mégpedig: a monogám házasság benne van Isten világtervében, éppen úgy hozzátarto­zik a teremtett világmindenséghez, mint akár maga az ember, vagy mint az évszakok egymásutánja. Tehát nem a szociális életszükséglet, sem a gyakorlati célszerûség hozza létre, hanem Isten teremtette a házasságot az emberrel együtt. Úgy is mondhatnám ugyanezt, hogy a házasság in­tézményét az ember a Paradicsomból hozta magá­val. A Paradicsom, az nem földrajzi hely, hanem az Isten közelségének a helye és állapota az ember számára, - a békességnek ás a boldog­ságnak a kifejezõje. Tehát Isten a házasságot áldásul, boldogító ajándékul szánta az ember számára. Ezért van az, hogy az igazi jó házasságban ma is visszatükrözõdik valami az õsi Éden fényébõl, derûjébõl, boldogságából.

És minden házasság jó, áldás, ajándék ma is, ha hagyjuk, hogy Isten teremtse, Isten formálja, alakítsa. Mert ennek az Igének számunkra a je­lentõsége abban van, hogy- nemcsak az elsõ há­zasságot teremtette az Isten, hanem a házasságban, a mindenkori házasságban kell felfedeznünk és hagyni érvényesülni Isten teremtõ mûködését.

A jó házasság titka ott kezdõdik, hogy: "És mondá az Úristen..." Vagyis akkor kezdõdik jól egy házasság, ha az érdekelt felek nagyon komo­lyan figyelnek arra, amit Isten errõl a készü­lõ házasságról és egyáltalában a házasságról mond. Mert Istennek mondanivalója van az életünk egy ilyen nagy jelentõségû mozzanatánál. Isten bele akar szólni a döntésbe, a választásba, a kivitelezésbe.

Csak az a baj, hogy az érdekelt felek éppen a házasságkötéssel járó izgalmak között nem igen szoktak törõdni azzal, amit "mond az Isten." Hanem általában azzal törõdnek ilyenkor, amit saját vágyaik mondanak a házasságról.

Ez pedig nem megbízható útmutatás! Nagyon sokan, nagyon sok mindent mondanak, szü1õk, barátok, könyvek, viccek, sok jót és sok rosszat, sok okosat, sok ostobaságot. De a fiataloknak sze­retném a lelkükbe beleégetni ezt a figyelmeztetést: Addig ne indulj el a házasságkötés felé, amíg meg nem tudakoltad Jézustól: hát te Uram, mit szólsz hozzá? Mert mindennél fontosabb az, hogy mit mond Isten! Aki ezt elmulasztja tisztázni, az már a legelején elrontja a dolgot.

Ismerek olyan hivõ fiatalembert, akinek a házasságkötés még nem is aktuális probléma, de már rendszeresen imádkozik a jövendõ házasságáért, rábízza az egészet Istenre és kéri, hogy ha elérkezik az idõ és itt lesz a megfelelõ sze­mély hozzá, akkor Isten kezébõl vehessen mindent el.

Így kezdõdik egy jó házasság. Úgy, hogy elsõrendûen számít, hogy mit mond Isten, Mit mond Isten? Íme ezt: Nem jó az embernek egyedül len­ni. Igen, rendszerint ez a motívuma egy házasságnak, az ember rájön, hogy egyedül van. És ha nagy családban sokan vannak együtt testvé­rek, jó barátok, - akkor is bizonyos tekintet­ben egyedül van, rászakad a felismerés, hogy valaki hiányzik az életébõl. Sokan vannak körülötte, sok jó embere van talán, mégis egy valaki, egyetlen egy valaki végzetesen hiányzik. És amíg ezt az egyet nem találta meg, addig annak hiányát senki más nem pótolhatja.

Ez a gyönyörû történet Ádám álmáról és Évának az ember oldalbordájából való teremtésérõl szinte a metafizikai alapját fejezi ki a szerelemnek. Mert itt arról van szó, hogy a férfi és a nõ valaha egyek voltak, az éden kertjében ketten együtt alkották az embert, az embert mintázó õs képét.

Azután egy titkos isteni beavatkozás az em­bert két félre osztotta, férfire és nõre, és azóta ez e két fél szakadatlanul olthatatlan vággyal keresi egymást, ellenállhatatlan erõvel újra egyesülni akar. A szerelem nem egyéb, mint Istennek az az õs rendelése, amellyel az élet keresi és megtalálja önmagát. A szerelem azt jelenti, hogy egy lélek ráébredt arra, hogy nem teljes az élete, valami hiányzik belõle és el­indul megkeresni életének ezt a hiányát: a párját. És ha megtalálta, olyan boldogságban van része, ami nem csak képletesen, hanem valóságosan is édeni, mert a két fél újra olyan egészé lett, amilyen ez édenben volt.

A házasság alapvetõ emberi életforma, ami kivezet az önzésbõl, az elszigeteltségbõl a közösségbe. A házasság célja nem a gyermek - az már a gyümölcse, ajándéka -, hanem a házasság célja: két embernek egymással való életközössége és annak a közösségnek mind mélyebb és valóságosabb megélése.

És így mondja tovább Isten: "Szerzek néki segítõtársat, hozzáillõt. És alkotá az Úristen az

oldalbordát asszonnyá és vivé ez emberhez." Vagyis, Isten maga mintegy násznagy vezeti Ádámhoz Évát, a võlegényhez a menyasszonyt Isten, mint házasságszerzõ, házasságközvetítõ. Isten vezeti

egymásnak, teszi egymásba a kezüket. Tehát a férfi és a nõ, a két "fél-ember" nem akárkivel válik újra egésszé, egy testté - hanem csak egy valakive1, azzal az egyetlen valakivel, akit Isten szerzett a számára hozzáillõ segítõként, aki­vel Isten hozza össze. Itt van a házasságra készülés legsürgetõbben tisztázandó kérdése: Vajon a sok-sok millió nõ közül melyik az az egyetlen, akit számomra Isten kiválasztott?

Fölismerem-e õt, választom-e õt, akarom-e én is, akit az Isten? Vajon igazán az Isten hozta elém, akivel össze akarok házasodni? A házasság legmélyebb alapja nem a szerelem, nem a megszokás, még csak nem is a szeretet, hanem a hit, hogy Isten akaratából vagyunk egymásé. Isten kezébõl kaptuk egymást. Isten akarta, hogy találkozzunk és eggyé váljunk. Minden házasság akkor van igazan megkötve, amikor a házasfelek hitben felismerik: Isten rendelt egymásnak bennünket, és ezt vallják. Õ tudja, hogy ki a hozzáillõ segítõtárs. Ki az, aki az én egyéniségemet, fogyatkozásomat, tulajdonságaimat, életemet kiegészíti, mint egy felet a másik fél. Fülembe cseng egy hívõ asszonynak az mondása, akinek éppen elég súlyos gondjai vannak férje miatt: Isten bizonyosan jót akart ezzel a házassággal, még ha nagyon el is rejtet­te benne a jót.

Annak is mély értelmû jelentõsége van, hogy Isten álmot bocsátott Ádámra, kivett egyet annak oldalbordái közül és azt alkotá asszonnyá. Arról van itt szó, hogy az asszony a házasságban nem olyan valaki, aki arra való, hogy... Tehát nem eszköz, aki csak arra való, hogy szül­je a gyermekeket, aki csak arra való, hogy stb. stb..., hanem egyenlõ rangú társ a férfival. És fordítva: ugyanúgy a férfi sem olyan valaki, aki csak arra való, hogy pénzt keressen, aki csak arra való, hogy udvaroljon, szolgáljon, szóval: nem eszköz, hanem élettárs. Mert Éva Ádámnak nem a fejébõl vétetett, ne uralkodjék tehát az asszony a férfi felett, de nem lábából, tehát a férfi se uralkodjék és tekintse alacsonyabb – rendûnek az asszonyt önmagánál. Még csak nem is Ádámnak a vállából formáltatott Éva, ne az asszony hordja hát minden terhét az életnek, nem is Ádám hátából, tehát ne helyezze háttérbe Ádám a feleségét önmagával szemben.

Hanem Isten Ádám oldalbordáiból vett ki egyet és azt alkotta asszonnyá. Tehát Ádámnak arról a helyérõl való Éva, ahol a szíve dobog, ahonnan az élet lüktetése árad szét a testbe: az oldalbordából. Azért az oldalából, hogy egészen mel­lette álljon, nem fölötte, nem alatta, nem elõtte és mögötte, hanem mellette, hogy bensõséges szeretetben egyesülve együtt járják az élet útját.

És végül egyet mond az Úristen: "Annak okáért elhagyja a férfi az õ apját és anyját és ragaszkodik feleségéhez." Valaki egyezer tréfásan megjegyezte, hogy az anyós kérdésrõl, amelyik olyan égetõ problémája sokszor az élet­nek, nincs a Bibliában egyetlen szó sem. Nos hát van! Itt ebben az igében többek között az anyóskérdés megoldása is benne van. Mert a prob­lémát az szokta okozni, hogy nem történik meg az, amirõl az Ige szól. Tehát amikor nem hagyja el a férfi, vagy a lány az õ apját és anyját, hanem továbbra is a szüleivel marad egy test, vagy amikor nem akarja az anya tudomásul venni az elhagyást, nem tud beletörõdni, hogy az õ gyermeke már másvalakivel alkot egy testet. Isten teremtési rendje az, hogy a gyermekünk, amikor házasságra lép valakivel, már nem hozzánk tartozik elsõsorban, hanem az élettársához és ahhoz ragaszkodik, azzal egy test. Mindig baj van a gyakorlati életben, amikor emberek nem veszik tudomásul Isten teremtõ rendjét.

"Ragaszkodik feleségéhez annak okáért..." Hadd hívjam fel a figyelmet arra a kis magyarázó szóra: "annak okáért". Vagyis Ádám ráébred arra, hogy Isten adott neki valakit és an­nak okáért ragaszkodik Évához. Tehát az egymáshoz való ragaszkodásnak a legmélyebb oka az a felismerés, hogy Istentõl kapták egymást a házastársak. Ennek okáért ragaszkodnak egymáshoz, egy életen át. Sok más egyéb ok is lehet, ami­ért ragaszkodnak egymáshoz, de félõ hogy ezek az okok nem tartósak. Pl., ha valaki a pénznek okáért, vagy a szép szemek okáért, elõkelõ, jó állásnak okáért, vagy akár a szerelemnek okáért ragaszkodik a másikhoz, akkor az elég bizonyta­lan ragaszkodás, mert mi lesz akkor, ha a szép szemek fényét megtöri a kor, a pénzt elviszi a gazdasági csõd, a jó állásból kiborít egy szerencsétlen helyzet - és ott marad a házastárs szegényen, megöregedve vagy betegen... Akkor már nincs miért ragaszkodni hozzá. Nos ha a házastársak hitben vállalják egymást Isten által szerzett segítõtársként, akkor ennek okáért min­dig fognak is tudni úgy ragaszkodni egymáshoz, hogy ez a ragaszkodás mindig szép, új, friss és boldogító marad!

Ez a ragaszkodás nem szenvedélyes szerelem, hanem szeretetben való vállalása annak a hivatásnak, hogy a másikat felelõsségteljesen hor­dozzam.

Mindez csak szép elmélet marad Krisztus nélkül. Hiába tudjuk jól, ha a gonosz hatalmai erõsebbek, mint a legjobb emberi akarat. De Is­ten nagy örömhíre számunkra éppen az, hogy Jé­zus halálában és feltámadásban felfakadt a szeretetnek az a forrása, amelyik mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél és mindent eltûr, és soha el nem fogy.

Olyan csodatevõ gyógyforrás az, amitõl meggyógyul a legbetegebb házasélet is. Valóban az élet vize! Meríthetünk és ihatunk belõle, tegyük hát ezt minden nap újra!

Ne paráználkodjál!

A parancsolat így hangzik: "Ne paráználkodjál", vagy helyesebb magyar fordításban így: "Ne légy házasságtörõ!” Káténk pedig olyan magyarázatot ad hozzá: "Mi a hetedik parancsolat értelme? Az, hogy Isten mindennemû tisztátalanságot meg­átkozott, tehát azt mi is szívünk szerint megvessük és szeplõtelen tisztaságban, éljünk, mind a szent házaséletben, mind azon kívül. Csak a házasságtörést és más efféle rút dolgot tilt-e meg Isten a parancsolataiban? Minthogy testünk és lelkünk egyaránt a Szentlélek temploma, ezért Isten azt akarja, hogy mindkettõt tisztán és szentül õrizzük meg. Annak okáért megtilt minden szemérmet1en magaviselet, szavakat, gondolato­kat, gonosz kívánságot és mindazt, ami az embert arra ingerelhetné."

Aktuális téma, sajnos: fölöttébb aktuális. Mégpedig nemcsak kint a nagyvilágban, hanem bent az egyházban is, s Krisztust követni akaró emberek életében is. Ha csak azokra a házasságkötésekre gondolok, amelyekre az elmúlt 27 esztendõben ebben a templomban kértük Isten áldását; nagyon szomorú statisztikát lehetne felállítani róluk.

Ez a mai korszak nemcsak a technikának, nem­csak az atomnak a korszaka, hanem a házasság válságának a korszaka is. Hogy mi minden oka van en­nek, hogy a modern életforma: az, hogy a férj is, meg a feleség is élete nagyobb részét másvalakivel tölti el közös munkában. Mekkora kísértést jelenthet mindkettõre, - de sok más lehetõség a nemi élet gátlástalan kiélésére: errõl nagyon sok mindent lehetne elmondani, - de e legmélyebb ok a legfontosabb az, amirõl a Bibliában rögtön a legelején szó van: Az emberi szív gyökeres romlottsága!

Akár hogyan értelmezzük Ádám és Éva történetét, van valami szimbolikus jelentõsége annak, hogy már a legelsõ házasságra árnyék borul: Ádám bevádolja feleségét Isten elõtt és még csak nem is a nevén nevezi, hanem így mondja: az asszony, akit mellém adtál! Szinte érzõdik benne valami keserû csalódással teli vád a sors ellen, Isten ellen, aki ezt ez asszonyt adta mellé. Itt kezdõdik a házasság válsága, minden házasság válsá­ga. És azóta az erkölcsi szenny szinte folyammá dagadva hömpölyög végig a világon. Azóta elvesz­tette a házasság a szentségét, a test a tisztaságát, a gondolatvilág a romlatlanságát, az élet az ártatlanságát. És nincs senki, de igazán senki, aki a hetedik parancsolat, isteni törvényének a követelménye elõtt makulátlanul állhatna meg. De Jézus újjáteremti, megváltja azt, amit Isten teremtési rendjében a bûn összekuszált, megron­tott. Helyreállítja, visszaszerzi számára erede­ti méltóságát és szentségét. Ezt teszi Jézus mindig az egész teremtett világgal: megtisztítja azt, ami bepiszkolódott, megkeresi és visszahozza azt ami elveszett, felemeli és meggyógyítja azt ami leesett és összetört. Emlékezzetek a gadarai ördöngõsre, aki elõbb ruhátlanul, õrjöngõ kísérletként rémítgetett mindenkit a sírok­ból, s miután Jézus beleavatkozott az életébe, felöltözve, ép elmével állt Jézus lábainál...Nos: ezt teszi Jézus a házassággal is. Meggyógyítja!

Van Valami mélyebb jelentõsége annak, hogy Jé­zus, aki nemesek egy-egy emberi lélek megmentésére, hanem az egész világ újjáteremtésére jött a földre, az Õ világot megváltó munkáját éppen egy házasságkötési ünnepélyen kezdte meg, a ká­nai menyegzõn. A tudósítás még külön is meg­jegyzi, hogy ez volt az elsõ jel, amelyben megmutatta az Õ dicsõségét. Igen, mert a menyegzõvel, esküvõvel kezdõdik a családi élét és a család az a mag, ahonnét az embervilág kiterebélyesedik. A családból nõ ki az egyház és a társadalom életköre is. A család a forrása minden élet­nek. És ezt nagyon jól tudja a sátán is, amikor az Isten szép teremtési rendjét meg akarja ron­tani, azért kezdi a rontást az élet fundamentumán és azért mocskolja szakadatlanul az élet forrását, a házasságot, a családot. Ezért akarja elhitetni, hogy a házassági hûség elavult szokás már a modern világban, meg hogy a testnek éppen olyan szüksége van a szexuális élvezetre, mint egy pohár vízre, - meg hogy a szeretet szerelem nélkül nem ér semmit.. De Jézus is éppen ezért tisztelte meg jelenlétével a házasságkötést, legelsõ csodatételével Kánában. Itt fog hozzá Jézus a világ újjáteremtéséhez, egy házasságkötés alkalmával, jeléül annak, hogy kiemeli a házasságot a bûn igézete alól és visszahelyezi azt az Isten szent rendjébe.

Van valami mély értelme annak, hogy a Biblia elsõ lapjain egy paradicsomról van szó, amely­ben két ember él a házasság szent kötelékében összefogva egymással. És a Biblia utolsó lapjain megint egy paradicsomról van szó, ahol a Mennyei Võlegény Krisztus fogadja az Õ felké­szített menyasszonyát, az Õ népét.

A házassággal az élet forrásánál állunk, ezért van olyan nagy jelentõsége annak, hogy ez a for­rás tiszta maradjon, hogy ennek a forrásnak a tisztaságára mindenki vigyázzon. Az is, aki házasságban él, az is aki házasságon kívül él. És ez a tisztaság nemcsak azt jelenti, hogy õrizzük meg a házasságot minden erkölcsi szennyezõdéstõl, szemérmetlenségtõl. Nemcsak arról van szó, hogy a még nõtlen és hajadon fiatalok ne akarjanak olyan gyümölcsöket lopni elõre, amelyek a házasságban érnek meg igazán édesre. Nem hívõ emberek házassága is lehet tiszteletre méltó, kifogástalan, tiszta. Mégis a mi számunkra, akik Krisztus népének szeretnénk tartani magunkat, még valami mélyebben levõ kérdésrõl is szó van, ti. arról hogy maga Jézus jelen van-e a házasságunkban, - vagy ha ennek a szentélynek még a küszöbén van valaki: Jézussal együtt akar-e oda belépni? Tehát nem arról van szó, hogy egy vi­lági értelemben véve is boldognak vagy tûrhetõnek mondott házassága van-e valakinek, - többrõl: arról, hogy a megváltó Jézus jelenléte, által megújult, és megszentelt házasság-e a házasság?

Egy komoly hívõ embertõl, miután megnõsült kérdezte tréfásan barátja: "Na, és nálatok ki az Úr a háznál, te vagy a feleséged?" - mire az szelíden így válaszolt: "Egyikünk se - Krisz­tus!" Igen, ez a házasság keresztyén rendje. Nemcsak az, hogy nem veszekednek, nem csalják meg egymást, nem kacsintgatnak kifelé, nemcsak hogy boldogan élnek, - hanem az, hogy Jézus uralma alatt élnek! Ez több! A legtöbb! A há­zasságuk is Jézus kezében van.

Ez a pozitív követelménye a hetedik parancsolatnak: a megváltott, Jézus jelenlétében megszentelt házasság. És éppen ez a pozitívum nagyon fontos itt. Mert mi sokszor úgy véljük, szépen eleget teszünk az isteni parancsnak, ha ezt vagy azt nem tesszük, ha hitvesünket nem csal­juk meg, ha a hámból nem rúgunk ki, ha tisztes­ségtelen módon nem viselkedünk. Ez még mind csak negatívum! A törvény pozitív betöltése Jézus szerint: a szeretet. Mégpedig az Isten iránti nagy, hálás szeretet, amelyik házasságunkat és testünket az Isten templomává szen­teli, és az egymás iránt való szeretet, amelyik a férfit és a nõt a templom papjaivá teszi... Tehát újra arról van szó, hogy jelen van-e Jézus a keresztyén emberek házasságában?

Mibõl látszik ez meg? Abból, hogy a házastár­sak kapcsolata egymással mintegy ábrázolata, képe annak a kapcsolatnak, ami Jézus és az Õ gyülekezete között van. Pál úgy tekinti a földi házasságot, mint a mennyeinek a tükrét, ár­nyékát. A férfi és a nõ kapcsolata a házasság­ban valahogy olyanforma, mint Jézus és az Õ egyházának a kapcsolata. Mert Jézus is elhagyta az Õ menyasszonyát, az Egyházhoz fordult, és a szó szoros értelmében eggyé vált vele. Egy testté! A keresztyén emberek házasságának ez a nagy méltósága és rendeltetése, hogy példázza Jézus és az Õ gyülekezete egymással való viszo­nyát az örök szeretetnek szépségét. Minden ke­resztyén férfi a házasságban tulajdonképpen Jézust kellene, hogy képviselje. Megrendítõen komoly és nagyszerû hivatás. Ezért és ezáltal van az, hogy a férj feje a feleségnek. Úgy feje, mint Krisztus is az egyháznak. Tehát az éppen nem azt jelenti, hogy kényura, diktátora, pa­rancsolója a feleségének, hanem úgy, miként Krisztus mondja magáról: olyan vagyok köztetek, mint aki szolgál. Tehát csak akkor igazán Jé­zust jelenti meg a feleségének a maga erõs, szolgáló, krisztusi szeretetével.

Ezért mondja továbbá Pál, hogy úgy kell szeretni a férfinak az Õ feleségét, mint a tulaj­don testét, - vagyis mint Jézus az Õ egyházát. Jézus pedig úgy szerette az egyházát, hogy meg­halt érte! Tehát áldozatos szeretettel. Persze ez nem az a szeretet, ami a férfitõl kitelik, azzal a keresztyén házasságban nem sokra megyünk az hamar elfogy, annak nincs ereje. Hiszen a házasságban nem két angyal életközössége, hanem két nagyon is bûnös ember életközössége van. Annak a szeretetnek, amely igazán szolgálni tud a gyengébbnek, Jézus a titka, az a Jézus, aki a megrepedt nádat nem töri el. És ahol ez a szeretet megvan a férfiban, ott érvényes a mondat második fele: az asszonyok engedelmesek legye­nek férjüknek mindenben, - nem mint a rabszolga zsarnok urának, hanem miként az egyház engedel­mes a Krisztusnak. Olyan engedelmesség ez, ame­lyik nem is annyira a férfi személyének, hanem az általa képviselt Krisztusnak szól!

Mindenki, aki a keresztyén házasság szenté­lyébe lép, olvassa el elõbb, ami a küszöbre van írva: Itt a jogaid megfelezõdnek, a kötelességeid megkétszerezõdnek! Vállalod-e? Itt szent dolgokról van szó! Annak a misztériumnak a kiábrázolásáról, ami Jézus és a benne hívõk között fennáll.


II.


Isten ezt a parancsot nemcsak azoknak a lelké­re köti, akik már házasságban élnek, vagy arra készülõdnek, - hanem azokéra is, akik házassá­gon kívül vannak. Nemcsak férfiakat és asszonyokat von itt felelõsségre az Isten, hanem fi­ukat ás leányokat is, - mindenkit, mert a 7. parancsolatban Isten a házasságtörésen kívül megtilt minden tisztátalan cselekedetet, sze­mérmetlen magaviseletet, szavakat, gondolatokat és, kívánságokat, s mindent, ami az embert arra ingerelhetné.

Ezért nehéz probléma ez, mert lépten-nyomon érik az embert olyan hatások, amelyek mindenféle tisztátalan cselekedetre és gondolatra ingerelhetnék. Végeredményben, testben járó em­berek vagyunk és a testnek is megvannak a maga természetes vágyai éppen szexuális téren, szükségletei, ösztönei és ezek mind követelik kielégítésüket. Mit tegyünk hát velük? Mit kezdjünk a testünkkel? A testiség mindig probléma volt és az is marad. Mi hát ennek a problémá­nak a helyes megoldása?

Két véglet áll egymással szemben. Az egyik a híres "pohár víz" elmélet. Eszerint a test szexuális vágyainak a kiélése olyan egyszerû valami, mint a szomjúság enyhítése, tisztán fiziológiailag értelmezendõ ösztönök kielégítése, tehát olyan cselekmény, ami túl van a jó és rossz határán éppúgy, mint a szívmûködés, vagy a lélegzés. Eszerint az elmélet szerint a szexuális problémák nem jelentenek erkölcsi problémát. Miként egy pohár víznél nem kérdezi ez ember, hogy jó-e vagy rossz erkölcsileg, ha megissza, - ugyanígy fölösleges ez a kérdés a nemiség esetében is, hiszen az egész nemiség ugyanazon síkra tartozik, mint a vízivás. Az ösztönt is ki kell elégíteni és ez a kielégülés pusztán fiziológiai, testi esemény. Azt teszek a testemmel, amit akarok, illetve amit testem ösztönös kívánságai igényelnek...Ez az egyik

De van egy másik véglet is. Eszerint a test megvetendõ valami ez emberben, a test ártalmas dolog, a szegény léleknek valóságos börtön, a bûn melegágya, - a test szexuális ösztöneinek kiélése a bûnök bûne! - Volt olyan idõszak az egyhez életében, amikor az emberek vallásos meggyõzõdésbõl hagyták lepiszkosodni a testü­ket, hogy ezzel is mintegy kifejezzék a testtel szemben való megvetésüket. A test elhanyagolásával, sõt kínzásával és minden testi vágynak a teljes megtagadásával igyekeztek a lelki életüket Istennek minél tetszõben formálni, erõszakolni. Ez a másik véglet.

Sokáig azt hittük, és még ma is sokan úgy gondolják, hogy a Biblia azoknak ad igazat, akik

a testet, mint valami alacsonyabb rendû dolgot, megvetik és a lélek érdekében a testi életet háttérbe szorítják. Ez nagy tévedés!

Istennek a Bibliában adott kijelentése éppen nem veti meg a testet. Az a gondolat, hogy az ember halhatatlan lélekbõl és halandó testbõl áll: nem Jézustól, nem Istentõl való, - hanem Plátótól többek között. Az a test ellenesség, amivel vádolják általában a keresztyénséget, nem a Bibliából, hanem a görög filozófiából került bele ez egyház gondolkodásiba. A Biblia nem tesz ilyen különbséget a test és lélek között, az egyik vagy a másik javára vagy rovására. A Bib­lia az embert mindig a maga testi és lelki valóságában szemléli. A lélek nélküli test nem ember, hanem hulla, a test nélküli lélek sem ember, hanem valami fantom. A Biblia szerint az ember­ben a testi-lelki valóság megkülönböztethetõ ugyan, de szét nem választható. Nem úgy van, hogy van egy halhatatlan lélek, amelyik bele van zárva a test börtönébe és alig várja, hogy szabadulhasson onnét. Sõt, a test és a lélek között meghúzni a határt nem is lehet. Annyira össze van szövõdve a kettõ egymással, hogy azt szétválasztani egyszerûen nem is lehet.

A Biblia szerint az ember testi-lelki mivoltában jelent élõ személyt, olyan valakit, akit Isten az örökkévalóágra teremtett. Az ember olyan lelkes állat, akinek szellemi funkciói vannak. Éppen így: személy, én! Hogy mennyire nem becsüli alacsonyrendûnek a Biblia a testet a léleknél, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Isten az abszolút szellemi lény, a maga Szellemi valóságának egy részét testbe öltöz­tette Jézusban, ugyanolyanba, mint amilyen nekünk van és halála után szinten testben támasz­totta fel, még ha akármilyen titokzatos és megfoghatatlan minõségû is volt az a feltámadott test. De test! Vagyis Isten az embernek a tes­tét éppúgy teremtette és megváltja, mint a lelkét. Isten nem lelkeket vált meg az örök életre, hanem embereket, olyan személyeket, akik éppen testi-lelki valóságukban emberek. A testünknek éppen úgy örökkévaló hivatása van, mint a lelkünknek. Ezért hisszük a megváltással együtt a testünk feltámadását is. Ha nem is testünk

anyagának, de testünk lényének a feltámadását. Ennyire "materialisztikus” a Biblia a testtel kapcsolatban.

Így érthetõ Istennek az a gondolata, amit Pál apostol így fejez ki: "A ti testetek a ben­netek lakozó Szentléleknek temploma." Ennél magasabbra becsülni nem is lehet a testet. Ez a test templom. Olyan szentély, amelyben Isten akar lakozni. A testemben hordozom Istent, Jézust! A test kultuszát ûzõknek és a testet lebecsülõknek egyaránt odakiáltja Pál: mit csi­náltok a testetekkel, hát nem tudjátok, hogy a testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma!? Nem a tiétek, nem, tehettek vele amit akartok, nem tehetitek tönkre sem kényeztetéssel, sem sanyargatással!

Ha ez így van, akkor "minden paráznaság, min­den tisztátalan cselekedet, szemérmetlen magatartás, szó, gondolat, kívánság" tulajdonképpen: templomgyalázás!

Ugye, milyen rettenetes lenne, ha ebbe a templomba pl. lovakat kötnének be, vágy disznó­kat hizlalnának? Vagy milyen visszataszító len­ne, ha most az istentisztelet után bárhelyiséggé alakítanánk át ezt ez Isten házát és az úrvacsorai kelyhekbõl koktélt innánk, miközben az orgona érzéki jazz-zenét szolgáltatna hangulat-világítás mellett? Ilyent még a templomba soha nem járó emberek sem tennének az Isten házával.- És mi, akik szeretjük ezt a templomot, amelyik kõbõl van és valami holt magában véve, mégis ugyanezt tesszük azzal a másik templommal, amelyik sokkal szentebb valami, mint az, amelyiknek örökkévaló rendeltetése van: a testünkkel. Templomgyalázást követünk el, valahányszor a magunk vagy a más testét tisztátalan cselekedetek vagy gondolatok eszközéül használjuk vagy tekintjük. Ha fiuk is leányok, férfiak és asszonyok egy csöppet is komolyabban vennék a test isteni méltóságát, talán visszarettennének, amikor forr a vérük, amikor forró hangokat suttog a kísértõ, hogy tisztátalan cselekedettel megrontsák Istennek ezt a nagyszerû templomát. Talán tisztátalan indulatokkal, mozdulatokkal, szavakkal, gondolatokkal nem mérgeznék olyan könnyelmûen a lelküket és elméjüket, mert ez is templomgyalázás, és úgy hat, mint egy káromkodás Isten házában.

Akkor talán a fiatalok is az egymással való érintkezésben jobban tiszteletben tartanák egymás testét, talán nem játszanának a tûzzel, a szenvedélyek tüzével szemérmetlen, ingerlõ öltözettel, bájaik mutogatásával. Hát nem tudjátok, hogy a ti testetek a Szentlélek temploma? Vagy ha tudjátok és mégis csináljátok: akkor ez olyan valami, amit Jézus mondott a Szentlélek elleni bûnrõl. A tudatos paráznaság vajon nem Szentlélek elleni bûn? Meg van írva, hogy aki megrontja az Isten templomát, megrontja azt az Isten.

Isten átka annyi, mint Isten -áldásának a hi­ánya. Azon a cselekményen, ami tisztátalan Isten elõtt, azon a boldogságon, amit nem igaz úton, nem egyenesen szerzett valaki: nincs rajta az Isten áldása. És az már akkor nagyon keserû bol­dogság.

Az Isten uralma alól kivont ösztönök maguk vál­nak zsarnok uralkodóvá az ember felett és olyan szexuális káoszba ösztökélik, amit maga sem akart eredetileg. Ez mindig tragédiája az Isten­tõl magát függetleníteni akaró embernek: azt hiszi, hogy felszabadult az isteni törvények megkötöttsége alól, pedig egy sokkal zsarnokibb megkötöttség alá került: az ösztöneinek és vágyainak a rabságába. Ez az Isten átka! És rá le­hetne mutatni itt arra a rengeteg degenerált, imdecilis gyermekre, aki állandóan csendes, fá­jó vád a szülei ellen, akik fiatal korukban testük templomának szentségét nem õrizték meg elég­gé. Vagy a szenvedéseknek arra a mérhetetlen fo­lyamára jutottak, amelyik oly sok házasságot elönt. Vagy a derékba törött életekre, fiatal lá­nyokra és fiukra, akiknek derékba törött az éle­te, mielõtt kibontakozhatott volna. Vagy arra a szomorú tünetre, hogy aki testét és lelkét tisz­tátalansággal fertõzi, lassan érzéketlenné vá­lik a szent iránt...És különösen arra az igére, amely szerint paráznák nem örökölhetik Istennek országát. Hogy is érezhetné otthon magát egy tisztátlan élet a tisztaságnak és szentségnek mennyei szférájában?

De az igazi motívuma a tisztátalanság kerülésének - nem az Isten ítéletéttõl való félelem, ha­nem inkább az, amit József mondott annak idején: "Hogyan követhetném el ezt a gonoszságot, hogyan vétkezhetnék az Isten ellen?" Mivel Isten utálja a tisztátalanságot, ezért utálnia kell azt az istenfélõ embernek is. A szent és tiszta életnek a legmélyebb motívuma az, hogy a testem és a lelkem a Szentlélek temploma, hogy a testemért és lelkemért nagy árat fizetett Jézus? Nem az enyém, az Övé!

Senki ne gondolja, hogy hiábavaló az a küzdelem, ha megbotlik is benne olykor. Jézus mondja: "Ez én testem, ez az én vérem." Az Õ tiszta testét és vérét adja mintegy eledelül az embe­reknek és ezzel együtt odakínálja a teljes testi gyõzelmet is minden tisztátalanság felett.

"Éljetek vele," - mondja! És ne higgye azt valaki, hogy ez most már egy szomorú, lemondó, tes­tet, testi vágyakat gyilkoló életforma! Sõt, így futhat el az ember a test igazi örömeire. Hiszen az evangélium örömhírt jelent magyarul. Isten nem szomorú Isten, - boldog Isten. Jézus örvendezõvé akarja tenni a benne hívõket.

A szexuális ösztönt nemcsak a továbbszaporodás eszközéül adta Isten, hanem arra is, hogy örvendetessé tegye két ember egymás iránti szeretetét a házasságban.

A hívõ embernek nem a nemi élet örömei vagy az önmegtartóztató lemondás között kell választania, hanem az Isten által megszentelt nemi élet örömei vagy a puszta gerjedelmek között. Minden örömnek Isten a forrása. Nem az a helyes tehát, hogy valaki örömtelenné erõszakolja az életét, sõt az, ha minden energiáját, a szexuális ener­giáját is az öröm forrására koncentrálja: Is­tenre! Igaz az Ige: "Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak." /119. Zsolt./ - Igen, testi életükben is ezek az igazán boldogok.

Igaz, hogy minden tisztátalanságot megátkozott Isten, de a szívbõl megbánt és megvallott tisztátalanságot pedig megbocsátja. Jézus vámszedõkkel, paráznákkal ült egy asztalhoz. Ma is

ezt teszi. És ezt mondja nekik: "Maradjatok meg

az én szeretetemben, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömötök teljes legyen.” /Ján.15:10-11./